|
Mennyi font legyen aktív a rendszerben?
Ha nem muszáj, nem túl sok. Ugyan ma már nem okozhat memória problémát a sok aktív font, a kezelést mindenesetre megnehezíti. Nem jó, ha font hegyeken kell átrágni magát az embernek, míg megtalálja az igazit. Különösen ügyelni kell arra, hogy ugyanabból lehetőleg csak egy változat legyen éles (egyes rendszerek figyelmeztetnek a duplikálásra, mások meg nem). A font neve és a fájl neve nem feltétlenül azonos, az utóbbi módosítható, az előbbi csak font editorral. Keveredések elkerülésére az általános szabály, hogy ugyanazzal a fájl névvel és/vagy font névvel ugyanabba a rendszerbe csak egy font installálható.
Tanácsos a rendszer mappákon kívül külön is tárolni a font fájlokat, probléma esetén innen újra felvehetők.
Szükség van font kezelőre a rendszerben találhatón kívül?
Attól függ. Ha mégis sok fontot szeretnénk a rendszerben tartani, legalább ne legyen mind aktiválva. Az aktiválásra (és deaktiválásra) sem a Windows font kezelője, sem az OS X FontBook nem alkalmas (utóbbiban legalább csoportosítani lehet, de ez az applikációkban nem látszik). Tehát ilyenkor szerencsés külső font kezelőt alkalmazni. Mióta az Adobe Type Manager eltűnt (OS X-en nincs, Windowson csak a 32 bites verziókhoz működik), mi a Suitcase-t használjuk. Kipróbáltunk jó pár másikat, egyik sem jött be. Természetesen ki-ki kedvére válogathat, de annyit elárulhatunk, hogy font kezelő szoftvert írni komoly erőforrásokat igényel, tehát olyan cég termékét érdemes próbálni, amelyik vélhetően rendelkezik ezekkel az erőforrásokkal.
Hogyan installáljunk/távolítsunk el fontot?
Windows
A vezérlőpult font kezelőjét kell választani, itt a font hozzáadása opciót, meg kell mutatni neki a felvenni kívánt font tartózkodási helyét és rábízni a többit (szerencsés a default opciót választani, miszerint másolja a font mappába a fontot).
Ugyanitt lehet az eltávolítást is választani.
Különös, hogy egyes rendszerek (mint például Vista 64) nem mutatják azonnal a változást.
Mac OS X
Be kell húzni a fontokat a \Library\Fonts folderbe és kész. Ez a biztos. Ezen kívül még nagyjából 66 helyre lehet másolni és vagy működni fog, vagy nem. Az Adobe élen jár ebben a bizonytalanságban, operációs rendszer és CS-változatoktól függően módosította az elképzelését, mi már nem tudjuk követni, hogy éppen hol tartanak.
A külső fontkezelők
mindkét platformon megoldják az installálási problémát.
Hogyan installáljunk újra fontokat?
Ez minden font fejlesztő rémálma, a megoldás pedig mindkét platformon a font cache-ek megtisztítása. Ez az átmeneti tároló hely számos problémát okozhat, az eljárás pedig a következő.
Windows
A vezérlőpulton keresztül el kell távolítani a régi fontot (ha ez még nem történt meg korábban). Meg kell tisztítani a font-cache-t. Ez a \Windows\System32-ben az fntcache.dat fájl törlésével kezdődik (általában adminisztrátori jogosultsággal; újraindításkor ismét megépíti magát), majd meg kell keresni minden adobefnt-vel kezdődő fájlt és ezeket is törölni kel (a rendszer-mappákból is), a kukát is, majd újra kell indítani a rendszert, és fel lehet venni újra a fontot.
Mac OS X
A legegyszerűbb eljárás a Safe Boot. Először el kell távolítani a fontot (ha ez még nem történt meg korábban). Ki kell kapcsolni a rendszert, bekapcsolni újra és szinte azonnal (legkésőbb, amikor a boot duda megszólal) Shift-et kell nyomni és addig nem engedni el, míg a fogaskerék el nem kezd forogni. Ezután vacakol kicsit a rendszer majd feláll Safe Mode-ban. Ki kell kapcsolni és újra be, célunkat elértük (és még néhány más fontos dolog is rendeződött), jöhet a font install.
A Linotype Font Explorere azt ígéri, hogy gombnyomásra megpucolja nekünk a rendszer- és applikáció-cache-eket, de nálunk sosem csinálta meg rendesen (igaz, a fizetős változatot már nem is próbáltuk). Vannak más cache tisztító külső szoftverek, a Nuke például csak a fontokkal törődik, az Onyx sok minden mással is, de a Safe Boot-nál nincs jobb és egyszerűbb.
Milyen font formátumok működnek?
Postscript Type 1
Windows és Mac platformon egyaránt, viszont a fájl szerkezetük más, tehát mindkét rendszerre külön-külön fájl szolgál. Mac-re két részből áll, a körvonal leírás és a metrika stb. (ez utóbbi .suit, .scr és még számos más kiterjesztéssel megtalálható, ha az egyes metszetek csoportosítva voltak, akkor egy metrikus fájlhoz több körvonal leírás is tartozhat). Windows esetében legfeljebb 4 fájlból állhat, ezek az alábbiak:
-.pfb: a körvonal leíró fájl, bináris, nem szerkeszthető;
-.pfm: metrikus fájl, bináris, nem szerkeszthető;
-.inf: header információkat tartalmaz, szerkeszthető;
-.afm: metrikus információkat tartalmaz, szerkeszthető.
A fentiek közül nincs mindre szükség, alapesetben elég a .pfb és a .pfm, ha ez utóbbi nincs meg, akkor a .pfb, az .inf és az .afm (ez utóbbi kettőből a rendszer készíti el a .pfm fájlt).
Fontos tudni, hogy Mac-en Classicról és/vagy hálózatban nem közlekedik a gépek között, speciális formátuma miatt, tehát a forráshelyen be kell csomagolni és úgy átvonszolni a másik gépre.
Truetype
Fontonként egyetlen fáj (Classicon még más volt a helyzet, ott egy fájlhoz akár több font is tartozhatott), ugyanaz a fizikai állomány mindkét platformon működik. Kiterjesztése ttf.
Opentype
Fontonként egyetlen fájl, ugyanaz a fizikai állomány mindkét platformon működik. A körvonal leírást illetően a görbedefiníció lehet truetype (ilyenkor ttf a kiterjesztése), vagy postscript (ilyenkor otf a kiterjesztése).
Fenti fontok licence kereskedelmi forgalomban megvásárolható. Az OS X saját formátuma a dfon vagy dfont, data fork suitcase, belső formátuma truetype és csak OS X-en használható, kereskedelmi forgalomban nem kapható, az operációs rendszerrel együtt szállítják.
A web-font-formátumokról egyelőre itt nem esik szó.
Van még kérdése?
Tegye fel, ha tudunk, válaszolunk és közzé is tesszük.
|
