Zigány Edit

2004. december 13-án halt meg a hazai betűtervezés utolsó nagy klasszikusa. Fájdalmasan korán...
Maczó Péter alábbi írása eredetileg a szépemlékű Vízjel folyóiratban jelent meg. A szerző, a főszerkesztő Galánfi Ede és a művészeti vezető, Kiss István szíves engedélyével adjuk közre.

Tervező és tanár

Az írásbeliség az emberiség kulturális fejlődésében vízválasztó. Jelentősége növekedik. A betűtervezés, mint a tervezőgrafikusi szakma egyik fontos ága – talán a legnehezebb, de mindenképpen a legáldozatosabb tevékenység. Alapkőnek tekintem, mert bármely tervezőgrafikai munkának a betű meghatározó és megkerülhetetlen eleme. Látványt határoz meg és hangulatot teremt, üzenetet közvetít és egyben vizuális környezetünk dekoratív eleme. A betűtervezéshez elkötelezettség, a nyomtatott szöveg szeretete és a feladattal járó általános-sajátos szakmai tudás kell. Mindenek felett pedig kitartás. Az Iparművészeti Egyetem végzős hallgatói között évről évre találhatók olyanok, akik nagy elszánással fognak bele új betűtípusok tervezésébe. Afféle fertőzöttség ez? Egyéb okát egy gyors és könnyű sikereket kedvelő grafikus nem találhatja ennek a jelenségnek. Zigány Edit betűtervezővel és tipográfussal, az egyetem tanárával beszélgetve azonban egyre érthetőbb és logikusabb választ kapunk: az iskola predesztinál!
Zigány Edit Lipcsében a nagyhírű Hochschule für Buchkunst und Grafik növendéke lehetett. Az itt eltöltött évek meghatározóak számára. Aki ezt az iskolát, tekintélyes épületének belső tereit és elmélyült szakmai munkára sarkalló műhelyeit nem ismerheti, annak talán két nevet említenék még a múlt, azaz a XX. századból: Georg Belwe és Jan Tschihold. Ezek a nevek betűk neveiként, betűtípusok tervezőiként ismertek szerte a világon, amint ahogy azok a tanárok is jelentősek számunkra, akik néhány évtizede ott tanítottak. Oscar Zech, Walter Schiller, Gert Wunderlich és Albert Kapr, aki nemcsak a könyvművészeti és írás szakot irányította, de két alkalommal is az iskolát rektorként vezette. Majd mindannyian alkottak betűtervezőként is. Kapr professzor saját Leipziger Antiqua-ját az iskola rendelkezésére bocsátotta. A korabeli díszek, sokféle megmentett fa- és ólombetűk gazdag tárháza volt a tipografikai műhely, ahol a fa, mint a sokszorosító grafika illusztrációs technikák alapanyaga szintén komoly szerepet kapott. Például HAP Grieshaber munkájánál (Totentanz von Basel) fametszeteinek kiadásához Kapr irányításával fatáblákba metszették a szöveget, és hasonlatosan a régi kínai (azaz az európai könyvnyomtatást messze megelőző) technikával készítettek el könyvet. A műhelyben magasnyomó, rézkarc és litográfiai prések sora állt a hallgatók rendelkezésére. Zigány Edit lipcsei, elmélyült munkával telt tanulóéveinek eredménye a Pannon antikva első változata volt.
És itt vehetünk egy nagyobb levegőt, bár az életút szempontjából a siker ezután következett: egy nemzetközi betűtervezésre kiírt grafikai pályázaton díjat nyert a betűtípus. Antikva és kurzív változatát a Nyomdaipari Grafikai Vállalat betűöntödéje (az első és egyetlen magyar betűöntöde, amely ma már sehol nem található) kéziszedésre alkalmas ólombetűként, majd később monomatricaként is gyártani kezdte. Első próbaöntéseinek sorozatából Haiman György és Nagy Zoltán jóvoltából az Iparművészeti Főiskolának is jutott egy-egy szekrényre való a Pannon Antikvából, amely a legutolsó és méltán legkedveltebb írása lett a főiskolai tanműhelynek. A Zigány Edit betűje a magasnyomtatás remélhetően nem végleges halálát követően ismét feltámadni látszik. A tervező nagy örömére a néhány éve éppen betűtervvel diplomázott Boskovitz Oszkár digitális formában új életre kelti, munkája nyomán alkalmassá válik majd számítógépes felhasználásra is.
A diploma után egy más, nem kevésbé fontos állomás következett. Zigány Edit a Móra Ferenc ifjúsági és gyermekkönyv kiadó munkatársa lett. Ez mindenképpen rangos kiadói műhely volt: a New York palota épületében a szintén patinás Athenaeum Nyomda szomszédságában egy olyan közösségbe került, amely akkoriban egyedüliként és szinte kizárólagosan a mese- és szépirodalom kiadásával foglalkozott. Képszerkesztői és könyvtervezői munkásságában Gyulai Líviusz, Hincz Gyula, Heinzelmann Emma, Kass János, Reich Károly, Réber László, Szecskó Tamás, Würtz Ádám és a Magyar Iparművészeti Főiskola Typo-grafika tanszékén végzett volt tanítványai – Keresztes Dóra, Kiss István, Kállai Nagy Krisztina, Orosz István, Vida Győző – váltak alkotótársaivá.
Zigány Edit munkásságának jelentős része az oktatás. Haiman György, a Typo-grafika tanszék vezetője hívja a főiskolára. Hallgatói a klasszikus betűismeret mellett a szabad, saját betűtípus tervezésére is lehetőséget kapnak. Igaz, a stúdiumok korlátozott óraszáma nem ad lehetőséget az aprólékos, egy betűtípus valamennyi betűjének megrajzolásáig terjedő munkára, de fontos, hogy a leendő grafikusok a betűtervezés szakmai követelményeit elsajátítsák, az alkalmazáshoz szükséges technikai és gyakorlati ismeretekhez hozzájussanak. Talán kedvet kapnak hozzá: hátha egyszer...
A korábban említett példa tehát ragadós, és biztatóan az! Ahol most beszélgetünk, az a Helikon Kiadó kicsiny szobája. Itt folytatja eddigi munkáját: könyveket tervez. Számtalan kötet őrzi nevét, és ezekkel számos elismerést szerzett. Egyéni könyvtervezői munkájához a Borda Antikvárium kiváló támogató és partner. Borda Lajos felkérésének eredményeként született tervei a szedett-nyomtatott betű mestereként is reprezentálják Zigány Editet.

Maczó Péter

Megjelent: Vízjel / Papír és művészet, 2002. december, I. évfolyam 2. szám, 51–54. oldal